Az én történetem…

Az iskolapadot elhagyva a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren kezdtem el dolgozni. Igazi szerelem volt, és sokáig csodálhattam a hajnali napsugarak varázslatos színvilágát a friss kerozin illatával párosulva, a hajtóművek morajlását és a változatós utazóközönséget. Itt kezdett el komolyabban érdekelni a fotózás, ugyanis van egy viszonylag kevésbé ismert fotózási érdeklődési kör: a szpotterkedés. Ezek nem mások, mint a repülőgép fotósok, és én igyekeztem változatosabb képeket készíteni, ha már karnyújtásnyira voltam tőlük. Itt, a munkám során ragadt rám a monogramom, a VBTP, mivel rengeteg kollégám volt, és természetesen nem én voltam az egyedüli Tímea. Azóta annyira megszoktam, hogy ezt használom. 

Fotózási érdeklődésemet tovább akartam mélyíteni, így elkezdtem egy OKJ-s képzést, de közben készülődtem a vőlegényemmel az esküvőnkre és bizony ez okozta nálam a pálfordulást. Egy érzelmes ember vagyok, és teljesen magával ragadott hogy az esküvőm után a fényképek így felidézik az emlékeket. Ez megalapozta bennem, hogy mennyire fontosak a megismételhetetlen pillanatok: a nevetések, a sírások, az ölelések, a szeretteink jelenléte. Mire levizsgáztam az érdeklődésem teljesen átformálódott. Így lettem lifestyle fotós, mert szeretném, hogy másoknak is átadjam ezt a hihetetlen boldogságot, amit a fényképek okoznak. Ezek az emlékek kincsek, és idővel még értékesebbek lesznek.