Bodorék Malmöben

Annyi mindent tudnék ehhez a bejegyzéshez írni, és mégis szóhoz se jutok.

Adrival már hosszú-hosszú évek óta barátnők vagyunk. Amikor megismerte Dávidot, talán még ők sem tudták, de mi, barátnők/baráti társaság láttuk: az univerzum őket egymásnak teremtette. Ők számomra egy gyönyörű példa, olyan hihetetlen harmónia, nyugodtság, és szeretet köti őket össze.

Kapcsolatuk státusza megváltozott házas fokozatra (számomra hatalmas öröm volt hogy én lehettem az egyik koszorúslányuk), és tavaly év elején egy újabb kalandba fogtak: kiköltöztek Svédországba.

Idén, elkapott a romantikus gondolat, hogy majd nyáron, a nyári napforduló környékén kiutazok hozzájuk látogatóba. Sosem jártam még egyetlen skandináv országban sem, és mindig kiváncsi voltam, hogy milyen lehet, amikor alig megy le a nap. Számomra van valami hihetetlen a nyári napfordulóban.

Szóval, fejben megvolt a terv, ám érkezett a fantasztikus gólyahír: júniusra babát várnak! :) Olyan boldog voltam, újongtam örömömben :)

Így viszont következett az áttervezés, érthető okokból nem akartam teher lenni Nekik az utolsó pillanatban, így ment a matek, hogy mikor. Mivel májusban rendezték az Eurovíziós Dalfesztivált Malmöben, ezért akkor biztos nem akartam menni, de utána már késő lett volna, így végül csak odajutottam, hogy áprilisban utaztam hozzájuk, amikor Adri számára, a várandósságát tekintve a legideálisabb volt kismama fotózásra. Így hát kirepültem április közepén, a durván erős tavaszból vissza a télbe. Az agyam nem akarta összerakni, hogy erősebben süt a nap, mint otthon, sokkal több ideig is van napfény, de alig van 1-2 fok (mivel én extrán fázós vagyok, ezért ez nekem kicsit fájt :D ).

Nagyon hiányoztak, jó volt kicsit együtt lógni, társasozni, nosztalgiázni a múltról, felfedezni a várost. Ez volt egyben az első alkalom, hogy külföldön fotóztam “munka céljából”. Hajrá Destination Photography :)